Az az igazsag, hogy ti vagytok a legszornyubb dolgok a vilagon. Elhitetitek velunk, emberekkel, hogy esetleg valora valhattok. Ejjel olyan dolgokat mutattok nekunk, amirol ebren is almodozunk, es borzaszto erzes, mikor reggel felkelunk es rajovunk, hogy mindez csak a kepzelet szulemenye, es nem valosag. Persze, neha tok jo, mikor alapbol tudod, hogy ugy se fog megtortenni, amit szeretnel, es legalabb az almaidban atelhetsz belole egy  kicsit. De oszinten szolva, nekem ettol csak meg rosszabb. Mostanaban mindig ilyesmi almaim vannak, egy rosszabb, remalmom sem volt mostanaban. Ja de, egy volt, de az is inkabb ijeszto volt, mintsem hogy remalom. Almodozni szeretek, de egy ido utan az is csak fajdalommal jar. Mi a faszert almodunk? Annyira nem realis.. szoval kb az is csak arra jo, hogy felbasszon minket. En legalabbis igy latom. Alom, i hate ya.

Gyors leszek, nincs igazából sok mondanivalóm. Tök jó volt a tavaly előtti nyár, nagyon jól éreztem magam veled és Danival. Tudom, hogy szarul esett, hogy mindig ő volt nálam a középpontban, de abban az időben ez eléggé bonyolult volt. Most már egyáltalán nem az! Tök jó volt, hogy idén nyáron dumáltunk facebookon a szokottnál többet, és voltak közös témáink, mert azok ugyebár nem igen vannak, de nem csak mostanában. Te teljesen más vagy mint én, én szabadabb vagyok, önállóbb, én megyek el itthonról, de te otthon tanulsz, vagy csillagokat vizsgálsz, vagy kémialabort építesz. És ez nem rossz dolog, csupán te ezt szereted csinálni, de hát ezért nem hibáztatlak, mert nincs jogom rá, meg mondom, ez tényleg nem rossz dolog. Sose voltunk olyan közeli kapcsolatban, hogy mondjuk elmondjak neked mindent, de nem is érdekelne szerintem. Nem is leszünk éppen ezért ilyen kapcsolatban sosem. De örülök, hogy az unokatesóm vagy, mert jókat lehet veled nevetni, s a magad furcsa módján még szórakoztató is tudsz lenni, már amikor nem mész az idegeimre. A nyár nálad töltött egy hete elég unalmas volt, meg kell hogy mondjam, volt pár jó pillanatunk, de egyébként semmi. Hmm, mit is mondhatnék még. Ja igen, emlékszel még arra, mikor kisebb korunkban bebúrtam az összes füzeted? És képregényeket rajzoltunk? Imádtam azt az időszakot, akkor tényleg jól tudtam érezni magam veled (: Tök jó volt, hogy ilyesmiket csináltunk, meg az a rejtvényes játék is. Igazából tök kreatív vagy, és okostojás, és irigyellek amiért ilyen jó memóriád van, de tényleg tök más dolgok érdekelnek mindkettőnket szóval ebből sosem lesz semmi hosszútávú unokatesói-kapcsolat (:

Először neked írnék apu, mert jóval több dologról akarok szót ejteni, mint anyunál. Először is tudnod kell, hogy nagyon szeretlek! Akármit teszek, vagy mondok, ez így van. Nagyon sok mindent tettél értem az életem során, és ezt nagyon köszönöm, mert te tettél leginkább olyanná, amilyen legbelül vagyok. Sok dologgal nem értek egyet ugyan veled, túlságosan próbálsz óvni. Tizenöt éves vagyok, és sokkal önállóbb, mint azt te gondolod. Utálom, hogy hétre haza kell érnem, amikor otthon vagyok, tök gáznak tartom, és úgy érzem, nem bízol meg bennem, vagy nem tudom…  Az, hogy nem mondok el neked néhány dolgot, okkal van, mert nem érzem úgy, hogy tudnád tanácsot adni, vagy akármi… Érzem, hogy nem nagyon tetszik az, hogy ennyit vagyok anyánál, és nagyon szarul esett, amikor azt mondtad, nem mehetek többet hétköznap. Nem tilthatsz el anyutól! Attól még, hogy néha itt alszom, nem jelenti azt, hogy elköltözöm, vagy akármi… igazából már sokszor gondolkodtam a költözésen. De miattad nem tettem meg sosem! Csak miattad, mert nem akarlak ott hagyni. Bár ott van neked Mónika, akiről szintén meg van a véleményem, nem fejtem ki, tudod te is nagyon jól. Utálom, mikor tudod, hogy igazam van, és az ő pártját fogod, bár szerencsére ilyen nem gyakran van, mert átlátod a dolgokat reálisan.  Hiányoznak azok a régi apa-lánya programok, néha egy séta, a hajnalig kockulások, és minden igazából. Mostanában alig vagyunk együtt, nem tudom, eltávolodtunk teljesen, de ez részben az én hibám is, részben meg a tied. Anya… imádlak. Tényleg. Te vagy a legjobb anya az egész világon, számomra biztosan! Megbízhatok benned, a világ legjobb tanácsait tudod adni, mindig meg tudsz nyugtatni. Nem vagy a tipikus aggódó anyuka, és pont ezért  imádok itt lenni. Egyszerűen könnyebb az élet. Imádok itt lenni nálad, nálatok, és élvezni a belvárosi életet, ha akár egy hétvégéről van szó, akkor is. Imádom, hogy tök lazán veszel mindent, de mégis felelősségteljes vagy, imádom, hogy olyan vagy amilyen. Te vagy a példaképem, igazából.  Ennyi lenne.

Nem is tudom hol kezdjem. Talán ott, hogy hiába minden próbálkozás, az a baj, hogy túlságosan imádlak. Megimádtalak. Próbáltam ettől tartózkodni, mert amikor először megláttalak szeptemberben, már akkor tudtam, hogy te lehetsz az egyetlen az osztályból, akihez valaha is közel kerülhetek. Csak te fogtál meg elsőre. Emlékszem, piros ing volt rajtad, amit azóta sem vettél fel, csak egyszer, mikor össze voltunk veszve, pedig annyira jó az az ing, hordanod kéne! Annyira szar, hogy egy picit eltávolodtunk. A sok betegeskedés, a szünetek meg tették a hatásaikat. S bár úgyérzem kapcsolatunk nem romlott, egy picit visszavettünk… Hogy ez miért van, nem tudom, vagyis sejtem, de… mindegy. Tudod, én igazából csak azt szeretném, hogy ne játsz egyfolytában velem! Mondd, hogy mit szeretnél, cselekedj, tegyél valamit, ha akarsz, hajrá, ha nem, akkor ne add nekem a félreérthető jeleid egyfolytában, és megértem, oké. Csak tudod, rohadt nehéz nekem, mert kibaszottul beléd zúgtam, és nem tudok mit csinálni, nem tudom elrejteni ezt az érzést. Ha pedig el kéne, mert te nem érzed, akkor oké, ezért kéne, hogy szólj. Megpróbálnám, bár nem tudom mennyire menne. Abban biztos vagyok, hogy tegnap igencsak szarul esett, amit mondtál Petinek. És nem engem bántottál meg, és nem tudatosan, és tudom, hogy fogalmad sincs, hogy miért voltam bunkó. Ez nem olyan dolog, amiért te vagy a hibás, csak tudod.. Azt hittem, volt valami köztünk. És őszintén szólva még mindig azt hiszem, a mai nap után. Direkt csinálod? Távol akarok maradni tőled, de képtelen vagyok basszus! Szerintem meg fogom ezt beszélni Petivel. Csak attól félek, hogy ő utána beszélni fog veled. Nem tudom, mit kéne tennem, nagyon nagyon tanácstalan vagyok, de majd eldől. Nem tudom kiben bízhatok, és kiben nem, de azt tudom, hogy benned igen. Emlékszel arra, mikor mentünk Kökire és te elmesélted csak nekem azokat a dolgokat? Igen? Megtiszteltetésnek éreztem, hogy kicsit beavattál ‘abba’ az életbe, és tudod, annyira szeretnélek még jobban megismerni, mert hihetetlen embernek talállak. S ezt képtelen vagyok beismerni vagy megmondani neked! Egyszerűen nem megy! Szeretnék megint a Lánchídon sétálni a faszságaidat hallgatva, szeretnélek megint elkísérni Kökiig vonattal, a mellkasodra hajtva a fejem, szeretnék megint Burgerbe menni veled, aztán kiülni a Vörösmartyra és élvezni a zenét. Szeretném végigjárni veled megint kézenfogva a Media Marktot. És úgy bánom, hogy nem tettem meg dolgokat, amikor meg tudtam volna.. Elrontottam, tudom, de nem vagyok olyan lány. Nem megy ez. Neked kell kezdeményeznyed. Ha másról lenne szó, azt mondtanám, oké, megpróbálok tenni valamit, de te egyszerűen annyira kiszámíthatatlan vagy, és nem tudom, szóval, kérlek mondd meg, most mit csináljak? Csinálj valamit te! Ha nem lehet semmi, én tisztára megértem, és majd túllépek valahogy. De akkor, ahogy már mondtam, NE csináld ezt. Ne legyél féltékeny minden egyes barátomra, és a többi. Annyira nehéz megfogalmazni minden egyes gondolatot most, mert sok minden van a fejemben. Köszönöm, mikor meghallgattál mindennel kapcsolatban. Sokan nem is tudják, hogy tudsz te igenis normális lenni. Tudsz te megértő is lenni. Ezért szeretlek, igen, mert szeretlek, nagyon. Nem érdekel, ha mások azt gondolják, ez egy tinédszer faszság, mert kurvára nem érzik, amit én. Tegnap azt mondtad, hogy mész haza, mert lehet, hogy boldog leszel. Ma azt mondtad, boldog vagy. Én nem, ez részletkérdés, de már félsiker ha te az vagy. Örülök neked, bár jobb lenne, ha velem lennél boldog…