Letter Challenge – Day 01: Írj levelet a legjobb barátodnak!

Találtam még egy irtó jó challenget, harminc napos, minden nap egy levelet kell írni valakinek. Nos, akkor el is kezdeném, és hozom ezt is naponta. Időm, mint a tenger. Na akkor lássuk…

Kedves drága Niki!

Próbálok új dolgokat írni neked, de karácsonyi levelemben már minden érzésemről beszámoltam azt hiszem. Fogalmam sincs, hogy miért tartasz ki mellettem a leghülyébb időszakaimban is, és fogalmam sincs, miért választottál engem legjobb barátnak, de köszönöm. Néha megérdemlem, de néha nem. Mindkettőnknek vannak furcsa dolgai, ez tény, de elfogadjuk egymást így is, és ez a lényeg egy barátságban. Meg a sok közös téma. Húha, tiszta Kocsinak érzem magam, itt elemezgetem a barátságot. Najó, inkább ezt abba is hagyom. Szóval. Igen, imádlak, és bár néha vannak nézeteltéréseink, és átestünk a múltban néhány nehéz időszakon, azt hiszem, mostanra már eléggé szeretjük egymást ahhoz, hogy ezek mellett el tudjunk nézni akkor is, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk. Nem is baj, hogy nem töltünk annyi időt együtt a suliban, bár néha szívesen lennék veled, csak hát tudod miért nem vagyok… Nem miattad. De tudod mit? Ha így folytatja tovább Tibi, valószínüleg tényleg hagyni fogom a picsába, mert elegem van, döntse már el mit akar, basszus. Látszik, hogy fiatalka. Fuuuu! Egyébként meg, azt is utálom, mikor nem hagysz angolórán szóhoz jutni, de ezt már mondtam, és akkor jó volt, de most megint kezded, szóval csak nyugi! Tudom, hogy nem szereted, ha cigizek, tudom, hogy zavar, még ha nem is mondod ki, elnézést kérhetek érte, de sok mindent nem fog változtatni. Hm, mit mondanék még.. ja igen, a szilveszteri fotózást be kell pótolni mindenképpen valamikor, olyan ügyes fodrász vagy, meg úgy értessz mindenhez, én meg kb. semmihez. Szóval tök irigy vagyok. De azért nagyon nagyon szeretlek, és remélem te is. Holnap találkozunk!

Day04: Szerinted hogyan változna az életed, ha teljesülnének az álmaid?

Szerintem nem változna sokat. Mármint, sokkal boldogabb lennék, mint most, az biztos. Nem vagyok most sem szomorú (jelenleg a hangulatom mínuszban van, de ez tényleg csak jelenlegi állapot, ki tudja, mi lesz holnap. Ja, most viszont így kb. ölni tudnék), de ha teljesülnének az álmaim… Én lennék a legboldogabb. Ha végre kicsit több pénzem lenne, egyszerűen csak élhetném úgy az életem, ahogy akarnám, nem bánva, ha egy-egy görve estére elmegy többezer forint, vagy egy héten nem egy, hanem két doboz cigit veszek, vagy meglátok egy jó gatyát vagy felsőt a H&M-ben 4000ért, és nem kéne azt mondanom: ‘Oh, de jó lenne megvenni. Na majd szülinapomkor. Akkor az összes szülinapi pénzem rá fog menni erre.’ Hanem simán megtudnám venni, és annyira jó lenne. Ha lefogynék, annak is nagyon örülnék. Sajnos ilyen az alkatom, max annyit tudnék csinálni, hogy kevesebb lógos rész legyen rajtam. Ha egy picit soványabb lennék, magabiztosabb lennék. Ebben 100%-ig biztos vagyok.  Ha összejönnék Tibivel, (ami most úgy tűnik, nem fog megtörténni, menj a picsába bazdmeg te gyík.) azt hiszem, körülbelül minden egyes napom a fellegekben telne. Annak ellenére, hogy most megtudtam valamit, ami nagyban befolyásolja a további kapcsolatunkat, még mindig kibaszottul szeretem, és ezellen nem igazán tudok sajnos mit csinálni. Megpróbálok tőle távol maradni, vagy valami, hátha jobb lesz. Bár nem hiszem. Egy próbát megér. Szóval, ha összejönnék vele, tuti, egy kicsit megváltozna minden. Én nem lennék másmilyen, az biztos. Az életem igen. A körülmények. És sokkal jobb lenne, mint most, az biztos…

Day03: az ok, amiért szerinted itt vagy

Hmm, hát igazából sok célom van, és szerintem ez a challenge segíthet őket elérni. Lehet, hogy sokaknak hülyeség lehet, hogy egy internetes faszsággal közelebb kerülök az álmaimhoz.. szerintem nem. Mert minél többet írok, arról, amit csinálni akarok, arról, aki lenni akarok, annál jobban fogalmazódik bennem is meg, hogy mit kell tennem. Plusz, bennem van egy fajta bizonyítási vágy, hogy végig tudom csinálni, igenis végig tudom! Meg hát kíváncsi is vagyok, mert nem igazán vagyok kitartó típus. Az ok talán ez… a kíváncsiság, és a bizonyítási vágy. Ennyi lenne.

Gyermekkorom példaképe; a Megasztár színpadán nem más, mint Szabó Leslie!

Úgy gondoltam, illene írnom Szabó Leslieről, mivel gyerekkorom egyik legnagyobb magyar kedvence. A mai napig imádom, amúgy. Ha nem tudnád, hogy ki ő (és van egy erős sejtésem, hogy nem tudod), most bemutatnám neked ezt a László gyereket. Nem mai, az biztos, 1968-ban született Budapesten. Már kicsi kora óta érdekli a zene, zenei előkészítőbe, majd zenesuliba járt, elkezdett gitározni. 1984-től breakelt is (igen, igen, ez az a tánc..), majd abbahagyva megalapította első zenekarát. Sodródott az árral, utcazenélt Budán és a Balatonon többek közt, több, mint 180 kisebb egy-szál-gitáros koncertje volt, majd eljött a 2003. Ekkor ismertem meg őt is, anyukám által. Méghozzá azért, mert mondta, hogy van ez a műsor, Megasztárnak hívják (ez volt a legeslegelső széria, mikor még nem igazán a reklámért mert a dolog..), biztosan tetszene nekem, és ha gondolom, élőben is megnézhetjük, mert hogy ő ismer egy bizonyos Lesliet a műsorból. Felejthetetlen élmény volt, amikor először odamentünk a Millenáris Parkba, a sok ember, stb. Első osztályos voltam, nem is igazán éltem át azelőtt ilyen jellegű élményt. Nagyon tetszett a műsor, a sok kamera, az énekek, az előadók, Tilla (ó, igen) és Görög Zita. Emlékszem, anno úgy volt, hogy az eredményhírdetés előtt volt egy egy órás szünet, amikor ki lehetett menni az előtérbe (volt finom perec a büfében, nyamm) és lehetett dumálni a ‘megasztárokkal’. Akkor beszéltem először Leslievel, persze anya még a buszon mondta, hogy nehogy csókolommal köszönjek! Aztán megláttam (jó, fogalmam sem volt róla, hogy ő az,csak anya köszönt neki, és akkor gondoltam nekem is kell) és: csókolom! Hát így találkoztam Szabó Leslievel. És ott, abban a pillanatban a legeslegnagyobb rajongójává váltam. Onnantól kezdve, mindig mentünk anyuval az élő showkra, tomboltam, benne voltam a TV-ben, minden nagyszünetben ettem perecet, mindegyik megának, de leginkább Leslinek vittem ajándékokat, tudták, hogy ki vagyok. Aztán eljött az az adás, amikor Leslie kiesett a versenyből. Hát gyerekek, én úgy zokogtam, hogy azt le se lehet írni szavakkal. Odajött hozzám Leslie, és mondta, hogy minden rendben lesz, legalább most már lesz ideje eljönni hozzánk (mert megígérte még kicsit régebben). Még most is bennem van a jelenet, és jaaj, úgy átélném megint. Akkor hitte el az összes osztálytársam (a ribancok), hogy tényleg elmentem a Megába, mert ahogy ott ölelgetett Leslie és én ott sírtam, felvett minket a kamera, és leadta az érzelgős jelenetet a TV. Nagyon rossz volt, hogy utána szombaton már nem mentünk Megázni, mert mindenhétvégés programmá vált, de mentünk anyuval egy csomó koncertre, amikre szintén még mindig emlékszem. Volt a 17kerben is, majálison. Általa egy csomó tök jó fej embert megismertem, bár már senkivel sem tartom a kapcsolatot. Volt egy blogom is, ami inkább csak arra volt jó, hogy kimutassam gyermeki rajongásom iránta, mintsem hogy tényleg hasznos információkat tartalmazzon. Aztán egyik hétfőn kiderült, hogy jön át Leslie. Nagyon készültem, összepakoltam neki a kis ajándékom, képet magamról, úgy kell azt, és anya jött értem a suliba. Hazamentünk, csináltunk kis szendvicseket, nagyon cukik voltak, aztán nemsokára megjött Tomi (anyu akkori barátja) hozva magával Lesliet. Úgy virultam, mint állat. Hozott nekem ajándékba cédét, gitározott, énekelt nekem, beszélgettünk, imádtam. Aztán egy csomó ideig semmit sem hallottam róla. Évekig talán. Rajongásom nem csillapodott, igazából megvettük a duplalemezes CD-jét is, rongyosra hallgattam meg minden, csak nem találkoztunk. Két éve, a szülinapomkor anya mondta, hogy menjek át hozzá. Nem sejtettem semmi olyasmit, mint ami történt, gondoltam, hogy lesz valami, de erre nem számítottam. Odamentünk, ettünk tortát, satöbbi, aztán egyszer csak nyílik az ajtó, és jön Tomi. És valaki jön vele. Nem ismertem fel, mert sapiban volt, mondom anyunak kiez? Ilyen flegma arccal. Mosolyog egyet, aztán meglátom, hogy te jó ég, ez a Leslie! Hát megint kijött rajtam a gyermeteg rajongás, és megint beszélgettünk, és énekeltünk is mindenfélét, és jól éreztük magunkat, és egyszerűen annyira örültem, hogy azt nem tudom elmondani. Ekkor kaptam tőle szülinapomra azt a két posztert dedikálva, amiket ott fennt láthattok. A/2-es méretűek amúgy, szóval ilyen jó nagyok, rögtön kikerültek a falamra. Imádom! Az a zene, amit képvisel, nem a tipikus pop (sőt, messze áll tőle), semmi tipikus.. réteg zene. De nekem tetszik. Mert van mondanivalója. Leslieből nem lett celeb, ugyanaz maradt aki volt, és ezt tisztelem benne. Most decemberben anyuval elmentünk a Fészekbe, kaptunk a lehetőségen, hogy végre Pesten van koncertje. Megismert engem. Ennyi év után. És ez is olyan boldogsággal tölt el, hogy el sem tudjátok hinni. És megkérdeztük, hogy megvannak-e még a rajzok, ajándékok, királylányok, minden fiszfasz dolog, amit a Mega alatt adtam neki 8 (!!!) éve. És igen. Még megvannak neki. Minden egyes ajándék. Még a ficnik is. Olyan ajándékokat is adtam neki, amiknek semmi értelme. És megtartotta! A koncertet végigénekeltünk anyuval, és annak ellenére, hogy voltunk kb. 7-en összesen, nagyon jól éreztük magunkat, mert jó volt átélni újra a Leslie-lázt, és énekelni, és tapsolni, és beszélni vele. A gyerekkorom egyik legnagyobb élménye volt a Mega azon pár hete, míg bent volt Leslie, s akárki is hülyeségnek tartja, vagy gáznak, leszarom, mert imádom, és imádni is fogom!

Day02: valami, ami illegális, de szerinted legálisnak kéne lennie

Furcsa, hogy pont most jött fel itt is ez a téma, mert hogy 2012-től Magyarországon sok hülye törvényt vezettek be, s már amúgy is akartam róluk írni, de így, hogy challenge-be van, még jobb. Szóval, először is, roppant hülyeségnek tartom azt, hogy este nyolc után kiskorú (most akkor vitatkozhatunk hogy tizennégy, vagy tizennyolc a kiskorú, de igazából tökmindegy, meg mindenhol más van…)  csak is szülői / 18 éven felüli felügyelettel tartózkodhat kint. Na most, mi van, ha a gyereknek suli után versenye, edzése, valamilyen kurva fontos programja van? És esetleg a szülei tudják, hogy milyen kis tündi fiúklányuk van, és megbíznak benne, hogy jöjjön egyedül haza, ne bonyolítsák a dolgokat, ha már anyu-apu úgyis dolgozik, és nem kell így megkérni Mari nénit, hogy menjen érte… Szóval, értitek. Nem csak amiatt hülyeség, mert én speciel kint akarok lenni 8 után is (hát még jó, hogy kint akarok, kint is leszek..), hanem ez a törvény ahogy van FOS. Mert értelmetlen + senki sem fogja betartani. És aki meg mégis betartja, annak lehet, hogy csomó galibát fog okozni. Szóval Magyarország, gratulálok, nagyon okos vagy, ezt ismét megmutattad nekünk. A másik meg, hogy (bár ez magánvélemény, szóval nem kell, hogy stimmeljen a tieddel, ergo NYUGI!) mi az, hogy nem lehet cigizni kocsmában? Meg semmi zárt helyen… Oké, megértem, nem fogok elkezdeni dohányozni egy étteremben, vagy valami puccos helyen, vagy akárhol, ahol nem illik, de basszus, most egy kocsmáról beszélünk, ahol azért mindenki tudja, hogy bemegy, és akkor füstfelhő mindenütt. Ez a megszokott. Akik odamennek piálni, azok kb. mind cigisek, és most abban mi a fun fun fun, hogy nem tudsz beszélgetés/iszogatás közben cigizni, hanem ki kell menned? Hát semmi. Plusz, ha a kocsmának az úgy jól van, hogy ott cigiznek, akkor minek szólnak bele? Aki nem szereti a cigifüstöt, az nem megy oda, mert nyilván számít arra, hogy sok a bagós. Kocsma. Betűzzem? Na jó, ezen már felhúztam magam ma egyszer, de tök mindegy is, egyszerűen csak inkább értelmesebb dolgokkal kéne foglalkoznia a drága Parlamentünknek, nem kijárási tilalmat bevezetni. Nevetséges.

Mobilrol is tolom a kontentot

Telepitettem a nagyon okos telomra  a wordpess applicationt, hogy itt is tudjak nyomulni. Ez csak ilyen kind of proba post, mert hogy kell olyan is, ja. Eleg almos vagyok, pedig a szilvesztert mar kialudtam delutan, ket orat szunyaltam, csak arra keltem fel, hogy olyszint be vagyok parva attol, amit almodtam, hogy kepes lennek kiszaladni a volagbol! De tenyleg nagyon durva volt. Most viszont lepek aludni, holnap meg kihasznalom pihenesre a szunet utolso napjat. Joejt, puszii!:3

Őszinteség Challenge

Jónapot helló! Találtam még egy irtó jó challenge-t, de van benne pár kérdés, amit nem tartok érdekesnek, szóval most nem fogok naponta postolni (elég a 365 napos cucli arra), a kedvenc kérdéseimre itt és most választ adok. Hát akkor lássuk.

1. Az exed küldött egy SMS-t, hogy vissza akar kapni. Visszafogadnád?
Hmm.. nem tudom. Ez tényleg sok mindentől függ. Attól is, hogy szakítottunk, mit csinált, satöbbi. Valószínűleg, ha csak össze kaptunk valamin és ennek lett a szakítás a követkeménye, akkor azt írnám neki vissza, hogy beszéljük meg, de ha valami súlyosabb … hát, tényleg fogalmam sincs.

2. Kapcsolati állapotod?
Szingli vagyok. Ahogy körülbelül mindig is az voltam, és egy ideig még az is leszek. Mondjuk remélem, hogy nem, de Tibit már fejtegettem az előző két postomban, szóval erről nem is írnék többet:3

3. Hol találkoztál azzal (azokkal), aki tetszik (tetszenek)?
Mindig is olyan lány voltam, akinek egyszerre ezer meg egy fiú tetszik, de csak egy kell neki igazán. Van crushom a volt sulimban is, ó de még mennyi, van az új sulimban is jócskán, de aki igazán kell, azt az elite osztályban (alias 9.c) ismertem meg!

4. Vesztettél már el nagyon közeli barátot?
Igen. Nem is egyszer. Volt olyan, akit visszakaptam idővel, volt olyan, akit nem. És nem okolok emiatt senkit, leginkább az idő és a távolodás volt az oka, nem konfliktusok. Azért néha fura belegondolni, hogy milyen lenne, ha még barátok lennénk. Mondjuk, te már egy ribanc vagy, szóval…

5. Füvezel rendszeresen?
Nem. Nem is áll szándékomban. Oké, hogy cigizek, de fű nem. Soha. Persze, kíváncsi vagyok, hogy milyen hatással lenne rám, de nem tudom. Nem hiszem, hogy ezt kéne csinálnom. Elég a cigi. Meg egyébként sem menő dolog, meg semmi, nem attól leszek hepi, hogy füvezek.

6. Dühösek lennének a szüleid, ha kiderülne, hogy jársz valakivel?
Nem hiszem, anya biztos nem, apa maximum kicsit ideges lenne, töltené a géppisztolyt, hogy jézusom, az egyetlen lányának pasija van. De szerintem minden apa ilyen, legalábbis majdnem minden apa. Hát az enyém nagyon. Ezért sem mondok el neki semmi ilyesmit leginkább.

7. Mikor nevettél utoljára úgy igazán?
10 perce, a Ricsivel folytatott MSN beszélgetésemkor. Igen, álmodok én is furcsa dolgokat, but I regret nothing.

8. Valami baj van. Ki az első srác, akihez fordulsz?
Ricsi. Mindenképpen. Imádom, hogy vele mindenről tudok beszélgetni (khm, csubakka) szóval igen, tényleg mindent elmondok neki kétségek nélkül.

9. Ki az első lány, akihez fordulsz?
Természetesen Niki, ugyanaz vonatkozik rá, mint Ricsire, ha bármi van, csak írok neki, vagy felhívom, és máris próbál megnyugtatni.

10. Mi állít meg abban, hogy lépj afelé a személy felé, akit kedvelsz?
Az, hogy beszari nyuszi vagyok. Meg az is, hogy mi van, ha csak beképzelem magamnak a jeleket, miszerint bejövök neki. Bár tényleg nem lehet ennyi mindent félreérteni. Plusz, bár ez a huszonegyedik század, még mindig azt tartom normálisnak, hogy a fiú kezdeményezzen!

11. Mikor sírtál utoljára nagyon?
Nem emlékszem. Tényleg nem. Várjatok, gondolkodom. Szerintem akkor, mikor Mónikával úgy nagyon összevesztem, és mindent a fejemhez vágott, igen, az kurvára nem esett jól. Akkor sírtam igazán utoljára.

12. Van valaki olyan, akiért bármit megtennél?
Van, hát persze, még jó! Számszerint két darab ilyen ember van, hja nem, három. És imádom őket. De azért nem halnék meg értük, nem vagyok Bruno Mars, hogy elkapjak értük egy gránátot.

13. Ki volt az utolsó ember, akivel több, mint 10 percet beszéltél telefonon?
Niki. Ha unatkozom, megyek valahova, vagy csak simán dumálni akarok valakivel, felhívom, visszahív, mert sok az ingyen perce, ami nekem nem igazán van így, és akkor dumálunk. Bőven sokkal többet, mint tíz perc. Fél órát, vagy egyet. Vagy többet. Sokat.

14. Hány embernek tudsz mindent elmondani?
Három darab embernek. Háromnak.

15. Kívántál már valaha hullócsillagnál?
Igen, de sosem teljesült. Nagyon hiszek az ilyen dolgokban, meg az órásban is, hogy mondjuk 12:12, vagy 15:15, és akkor kívánni kell, és akkor valóra válik, és másfél éve kívánok mindig, van hogy egy nap többször, és hullócsillagnál is, és minden lehetséges ilyen kívánós dolognál, de eddig még egyszer sem vált valóra. Nem adom fel, mert hátha, de azért elég elszomorító.

16. Jelent neked valamit az az ember, akivel utoljára megfogtátok egymás kezét?
Niki <3 Még jó, hogy jelent. A legjobb barátnőm. Már írtam.

17. Jellemezd magad egyetlen szóban
Idióta.

18. Aludtál már/aludt nálad barátod az ellenkező nemből?
Igen, méghozzá én aludtam Daniéknál, Ricsi pedig nálunk, kétszer is. Fun fun fun.

19. Mit tennél ha megtudnád, hogy aki tetszik, kapcsolatban van?
Hát, biztos nem lennék boldog. De beletörődnék, mert nem vagyok ilyen kapcsolatromboló ribanc, szóval nem csinálnék semmi olyat, amivel bánthatnám azt, aki tetszik. Ha így boldog, akkor oké, Az már más helyzet, ha a csaj egy ribanc lenne, mert akkor természetesen nem hagynám annyiban a dolgot.

20. Másmilyen vagy a tetsző személy körül?
Nem. Ugyanolyan vagyok. Úgy vagyok vele, ha már azt akarom hogy kedveljen, kedveljen azért, aki vagyok és ne azért, aki miatta vagyok.

21. Nehéz megnevettetni téged?
Hát engem aztán nem. Nagyon könnyű, és nagyon nagyon röhögök, mindenen. Ha pedig fáradt vagyok vagy már nagyon sokat röhögtem, akkor egy kukac szótól is a földön tudok fetrengeni.

22. Van egy legjobb barátod, aki ismer kívülről-belülről?
Igen van, méghozzá kettő, Niki és Fédra. They know the real me!

23. Egy ribanc a legjobb barátod?
Még jó, hogy az, de így imádom. Nem egyébként. Nem az. #de

24. Boldog vagy az életeddel most?
Jelenleg teljesen, minden rendben van, a barátok, a család, a suli, kezdődik az új év, boldogabb nem is lehetnék.

25. Törték már valaha össze a szíved?
Igazából még nem nagyon, sőt, szerintem még sosem. Nem, még nem törték össze.

26. Van valaki olyan, akiben nagyot csalódtál?
Igen, van… a dolgok mennek tovább, de vannak dolgok, amiket egyszerűen sosem felejt az ember. Ez is egy ilyen.

27. Hol van a legjobb barátod?
Dunaharasztin, kockul épp. Vagy olvas. Az egyik.

28. Valami, ami miatt boldog vagy
Két nap múlva suli, és láthatom Tibit, már vagy egy hónapja nem találkozunk, mert ő és én is betegek voltunk felváltva az utolsó hetekben:(

29. Hogy van a szíved mostanság?
Jól, köszöni szépen.

Day01: remények, álmok, tervek a következő 365 napra + egy kép rólad

Hát először is, remélem, hogy sikerül majd befejeznem ezt a challenge cuccot, mert eddig semmi ilyesmiben nem jártam túlzott sikerrel. Nem vagyok elég kitartó, és igazából ez is a célom ezzel a dologgal. Meg úgy sok más is, de ahogy láttam, ez egy másik nap dolga, szóval most nem fejteném ki bővebben. Amúgy az évben sok mindent szeretnék elérni, igen, sok sok álmom van, és hiszem, hogy valóra válthatóak. Vannak köztük nagyobbak, kisebbek, butábbak, de az én álmaim, ez van. Kezdve azzal, hogy elkezdem gyűjteni a hetente kapott ezreseimet mamától, és nem veszek semmit. Kaját sem. Cigit sem. (Oké, az első ezresből azért még veszek egy dobozzal, de akkor utána már tényleg nincs semmi költekezés!) Mert nyárra nagyon jó ruhatárat akarok, és ez csak úgy lehetséges, ha van miből vásárolnom. Ha belegondolok, akkor körülbelül 20-25ezer forint tud összegyűlni. Ami azért nem egy óriási összeg, de ha ügyesek vagyunk, lehet abból vásárolni bőven:) Anyutól is szoktam pénzt kapni, ha elmegyek valahova, max. majd abból veszek cigit. Tényleg, ez jó ötlet. De okos vagyok. Remények… Tibi. Nagyon remélem, hogy végre összejövünk, már ideje lenne. Akárki megmondhatja ezt, aki ismer mindkettőnket. Terveim között szerepel az is, hogy tornázni fogok, lefogyok, minden nap (kezdve mával, that’s right) mozgok, hogy nyárra ne kelljen szégyellve bikinit húznom a lógos testemre. Terv az is, hogy nyár elején befestem vörösre a hajam (és ez 100%, szülők által engedélyezve! Fuck yeah!). Már úgy várom, de tényleg, aawh! Vörös haj, erre várok már … mióta:3 Terv az is, hogy maximum két négyessel jártam ki a kilencediket, szerintem ez simán menni fog, ahogy magamat ismerem, de azért nem lazsálok, mert ha nem vagyok elég elkötelezett, simán leronthatom a most egész szép jegyeimet.  Remény, hogy egyszer jobb lesz itthon minden, nem kell majd jópofiznom Mónika előtt. Álom, hogy találok nyárra valami munkát, hogy még tudjam szaporítani pénztárcám tartalmát. Terv, hogy még sokkal kurva jobb lesz a nyaram, mint az idei volt. Terv, hogy elmegyek a volt osztályommal a Velencei tóhoz. Remény, hogy jövő szilveszterkor Tibivel leszek.. Remény, hogy nem fogom elveszteni azokat a barátaimat, akiket szeretek. Álom, hogy idén minden megváltozik…

Helló, 2012! :)

Na sziasztok. Jelentem, kész vagyok a bloggal, amit annyira terveztem. Nagyon régóta szeretnék egy helyet, ahova leírhatom a gondolataim mindenről. Volt is egy csomó ilyen hely. De igazából lusta is voltam, meg nem is igazán tudtam miről írni, most viszont, ez alkalommal azt hiszem, lesz miről írnom. Belevágok egy 365 napos challengebe (közben eszembe jutott, hogy egy napot tunyulhatok, mivel szökőév van, haha) ami annyi lenne, hogy minden nap írok valamiről.  És ha már új év, és challenge, akkor az első posztomban egy ilyen írást láthattok:)

1. Öt dolog, amit elértél 2011-ben
- végre kijártam a Kőrösit (never again!)
- felvettek a Neumannba
- magabiztosabb lettem
- megvettem az első saját fényképezőgépem
- képes voltam megmondani Mónikának, hogy mi bajom van vele

2. Négy dolog, amit megbántál 2011-ben
- elkezdtem cigizni (hát most már mindegy…)
- rohadt sok pénzt költöttem hülyeségekre (leginkább gyors kaja, stb…)
- önző voltam elég sok emberrel
- nem mentem el nyáron strandra, max. egyszer (oké, lehet, hogy hülyeség, de tiszta rossz volt, mert az olyan feelinges. De majd jövőre!)

3. Három ember, akiket örülsz, hogy megismertél, és közelebb kerültél hozzájuk 2011-ben (Oké, szóval akiket 2011-ben ismertem meg… hmm)
Tibi: nagyon örülök, mert a Neumann nélkül tuti, hogy nem ismertelek volna meg. Már szeptemberben érdeklődtem irántad, és nagyon örülök, hogy mára tényleg nagyon jó a kapcsolatunk. Aztán egyszer talán lesz több is, mint barátság…
Roli: bár voltak többször is idén nehezebb időszakaink, azt hiszem azért sikerült boldogan kezdenünk az új évet. Senki sem veheti el tőlem ezt a nyarat, köszönöm neked. Meg úgy mindent. És azt is, hogy elviseled a hülyeségeim. Úgy sem változok, bár ezt gondolom sejted:)
Peti: haha, te kis idióta:) Imádom, hogy vicces vagy, hogy meghallgatsz, ha szükségem van rá, hogy elmondasz egy csomó dolgot nekem, hogy mehetek hozzád tanácsért, hogy olyan vagy, mint a kisöcsém. Tényleg. És hát téged is a Neunak köszönhetlek!

4. Két emlékezetes pillanat 2011-ből
Kapcsolatkoncert: még mindig emlékszem, hogy kettőre mentünk ki, hogy jó helyünk legyen, pedig alapból VIP jegyeink voltak. Aztán a tombolás, az ugrálás, végigüvöltöttünk minden egyes számot, a szívünk, agyunk, fülünk teljesen szétroncsolódott az erősítőktől, de túléltük, és fantasztikus volt. Talán a nyaram legjobb élménye!
Gólyatábor: megkezdve Neumannos pályafutásomat, elmentem természetesen a gólyatáborba. Ez is egy olyan élmény volt, amit senki sem vehet el tőlem. Imádtam! S bár tényleg néha eléggé megszívattak minket, úgy állok a dologhoz, hogy végülis ez csak fun fun fun, meg mit várok egy gólyatábortól?!

5. Egy a kívánság 2012-es újévre mindenkinek!
Just fucking be yourself! Nem tudok mást mondani. Ez az év megtanított arra, hogy legyél önmagad, mert úgy is szerethető vagy, ha meg valakinek baja van, az elmehet a búsba. Ennyi, nagy vonalakban.

Hát így ennyi lenne. Köszi a challenget a heckyeahtumblrchallenges-nek! Összességében kurva jól zártam 2011-et, ez volt eddig az egyik legjobb évem, de talán az idei még jobb lesz. Who knows?